A Jósa András Oktatókórház jogelődje egyenes jogutóda volt a Nagykállói Kórháznak, melynek születése körül a Nyírség két leghíresebb orvos egyénisége, Dr. Korányi Frigyes és Dr. Jósa András bábáskodott.
Az előzményekhez hozzátartozik, hogy Szabolcs vármegye egykori székhelye, Nagykálló és a rohamosan fejlődő mezőváros, Nyíregyháza közötti versengésből végül az utóbbi került ki győztesen, s ezért a vezető megyei intézményeket - közöttük az 1874. június 10-e óta Nagykállóban működő Szabolcs Vármegyei Közkórházat is - fokozatosan az új megyei központba telepítették át.
A régió kórházügyének első kezdeményezője Korányi Frigyes volt. Korányit sok szál fűzte Nagykállóhoz, maradandó tevékenységet fejtett ki szülőhelyén, az 1863-ban Nagykállóban szervezett Ínség-kórház (szükség-kórház), majd az 1864-ben létrehozott Szabolcs Megyei Egyesületi Kórház is az ő nevéhez fűződik.
Alig rakta le azonban Korányi a kórház alapjait, 1864. december 27-én Pestre költözött egyetemi tanári állása elfoglalása végett. Szerencsére ugyanekkor frissen végzett, tehetséges orvos, Dr. Jósa András telepedett le Nagykállóban. Ő vette át a kórház ügyeit, s 28 éves ottani működése idején a Korányi által létesített 8 ágyat 84 ágyas komoly intézménnyé fejlesztette, olyan nagy volt személye iránt a lakosság bizalma és igénye.
A kórház fejlődését jelzi, hogy 1865-től Jósa András már önálló igazgató-főorvosa a Szabolcs Megyei Nyilvános Közkórháznak. Megszervezte kórháza adminisztrációját is. A nyíregyházi Megyei Levéltárban ma is megtekinthetőek azok a kórházi kimutatások és fejlapok, amelyek a Nagykállói Kórház működését dokumentálták. 1884-ben megyei főorvos lett Nyíregyházán.
Jósa András élete, orvosi hivatástudata, ügyszeretete és embersége ma is példaként szolgálhat az orvosok és egészségügyi dolgozók számára.
A nyíregyházi megyei kórház szükségességének felvetődése és a kórház megvalósulása között hosszú idő telt el. 1876. március 12-én nyilvánította az országgyűlés megyeszékhellyé a várost, 1896-ban kezdődtek meg az új kórház építési munkálatai Barzó és Vojtovits építőmesterek irányításával.
Intézményünk 1899. november 20-án, 165 ággyal, Erzsébet Közkórház néven kezdte meg gyógyító tevékenységét Dr. Kállay Rudolf vezetésével.
Hosszú időn keresztül egy helyen gyógyították a különféle betegeket, csak 1910-ben létesült külön belgyógyászati osztály Dr. Lórencz Gyula főorvos, és külön sebészeti osztály Dr. Klekner Károly műtő főorvos vezetésével. A sebészeti épületben helyet kapott még egy műtőterem előkészülővel, valamint egy szülőszoba. Egy boncterem, egy ravatalozó és egy kertészlak tette teljessé a kórház felépítményeinek sorát.
A kórházat a lakosság egyre jobban megismerte, megszerette, forgalma egyre növekedett, néhány év múlva már betegfelvételi nehézségek is előadódtak.
Már 1902-ben igen lényegesen emelkedett a kórházi betegek száma. Az év folyamán 2765 beteget ápoltak. Ebben az időben a kórház munkáját az úgynevezett kórházi választmány irányította.
1912. november és december hónapjaiban már a régi Salvarsan helyett Neosalvarsant használtak a kórházak. Az év folyamán végzett 1115 műtét zömét helyi érzéstelenítésben végezték, azonban már aether-és chloroformnarcosist is alkalmaztak. Már 1910-ben röntgen-készüléket kapott a kórház.
A kórház északi szomszédságában 1925-ben tető alá került Zsidó Kórház hosszú éveken át befejezetlenül, kihasználatlanul állt, mígnem 1943-ban az Erzsébet Kórház megvásárolta, körülkerítette és a kórház területéhez csatolta. Külön fülészeti osztállyal csak 1947 óta rendelkezik a kórház.
A nyíregyházi kórház reneszánsza az 1945 utáni években, évtizedekben következett be. A helyi vezetés, kórházi kollektíva és az egészségügyi kormányzat hosszú, kitartó és nívós munkájával kialakult az a kórház, amely valóban gyógyító, tudományos és szervezési központja a megye egészségügyének.
A Jósa András Oktatókórház számos esetben bizonyult úttörőnek a hazai egészségügy történetében.
1951-ben Dr. Eisert Árpád itt végezte el Magyarország első nyitott szívműtétét.
1963-ban újabb mérföldkőként Dr. Makláry Elek Magyarország első Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztályát hozta létre Nyíregyházán.
1969-ben, miután a kórházhoz csatolták a sóstói úti Tüdőgyógyintézetet és a Megyei Rendelőintézetet, az intézmény felvette Jósa András nevét. Ekkoriban már 970 kórházi ágy fogadta a betegeket, kb. 280 000 ember ellátásáról gondoskodott, egyes osztályok (Urológia, Traumatológia, Idegsebészet) pedig az egész megye speciális igényét elégítették ki.
1982-ben kórházunkban jött létre az ország első Sürgősségi Betegellátó Osztálya.
Húsz évvel később szintén elsőként végeznek tetraplég műtétet az intézetben.
2007-ben megkezdte működését az Érközpont, benne a XXI. századot idéző Hemodinamikai Laborral.
Egy évvel később a Jósa András Oktatókórház megkapta az Egészségügyi Minisztérium kitüntető Év Kórháza címét, Nemzeti Minőségi Díj közszolgálati kategóriában.
2009-ben intézményünk elsők között nyerte el a Pólus Programot, ezzel elkezdődött a Jósa András Tömbkórház Projekt.
2010-től a kórház Jósa András Oktatókórház Egészségügyi Szolgáltató Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság néven folytatta tevékenységét.
2013-ban költségvetési szervvé alakult az Egészségügyi Holding, és Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház Jósa András Oktatókórház néven folytatta működését. A kivitelezői szerződés megkötését követően még ebben az évben megkezdődtek a Tömbkórház Projekt építési munkálatai.
2014-ben első jelentős mérföldkövéhez ért a Tömbkórház Projekt, ugyanis megtörtént az Onkológiai Tömb ünnepélyes műszaki átadása. Ugyanebben az évben további fejlesztések indultak meg intézményünkben, augusztus 28-án letették a majdani rehabilitációs épület alapkövét, és elindult a Jósa András Sürgősségi Projekt is.
2015-ben megindult a gyógyító munka a Onko-hematológiai, Belgyógyászati és Gyermekgyógyászati Tömbökben és az új Központi Rehabilitációs Egységben.
2017-ben átadták a helikopter-leszállót.
(forrás: Dr. Fazekas Árpád, Dr. Zsögöny József)
